Barion Pixel

Bezárva…

Amikor először nekiálltam ennek a blog posztnak, kb. 3-4 nappal az utcák kiüresedése előtt volt. Akkor egy bekezdésnyit voltam képes leírni. Számomra rettenetesen sokkoló volt az a lesújtó hírhullám, ami arcba vágott mindenkit.

Ki tudja mennyi ember veszítette el a munkáját és valóban fizikai veszélybe került az élete. Nagyon gyorsan zuhantunk emeleteket a Maslow-piramison, sőt mondhatnánk azt is, hogy az önmegvalósítás csúcsáról a földszintig estünk, ahol a fizikai szükségleteink kielégítésével rendben vagyunk. Legyen mit enni, inni és meleg víz. A járvány kezdetekor ezt az egy bekezdést tudtam leírni, ami után kifogyott a virtuális tollamból a tinta: 

 

Ebben a pár napban átrendeződött a világ. Nagyon nehéz most a digitális mértéktartás. A hírekhez leggyorsabban az interneten jutunk hozzá és sokszor óránként változik a helyzet. Sőt nem is biztos, hogy most az a legfontosabb, hogy keveset internetezzünk, mert valóban fontos információkról maradhatunk le. Ilyenkor elvitathatatlan, hogy a világháló egy hasznos eszköz és fontos a nagy tömegek tájékoztatásában. 

 

Valamelyest ma is egyetértek ezekkel a sorokkal, de nem teljesen. Az vitathatatlan, hogy átrendeződtek az erőviszonyok a világban. A történelemkönyvekbe biztosan bekerül ez az időszak, nemcsak egészségügyi, de gazdasági eseményei miatt is. Nem beszélve a társadalmi következményekről. A távolságtartás kifejezés egész más értelmet nyert.  Ha úgy gondoltuk, hogy az online tér hatása egyre nagyobb az életünkre, az most hatványozottan igaz. Gyakorlatilag ebből áll a napunk, hogy home office-ban elvégezzük a munkánkat, a gyerekeink Zoom videóban kapcsolódnak be az óráikra és ha lejár a munka és a suli, akkor befekszünk a Netflix elé, a fiatalabbak pedig korosztálytól függően rágyógyulnak a Minecraft-ra, Fortnite-ra, PUBG-re lefekvésig. A barátainkkal ha eddig sokat kommunikáltunk chat-ablakokban, akkor ezután már csak abban tehetjük meg. Egy időre lőttek a kávézásnak a közeli cukrászdában. Össze vagyunk zárva a családunkkal, ami járvány nélkül is sokszor embert próbáló feladat lehet. Egyre többet lehetett olvasni és hallani a generációs különbségekről az utóbbi években, most a nap 24 órájában tapasztalhatjuk.

Az elején bevallom én is elég sötéten láttam a helyzetet. Ma már ez másképp van. Természetesen tragikus állapotok uralkodnak a rengeteg fertőzöttel és halálesettel és támogatom is, ahogy tudom az egészségügyi dolgozókat és mindenkit, aki éjt nappallá téve küzd azért, hogy ezt az időszak a lehető legkevesebb áldozattal záruljon. Viszont mik azok a pozitív változások, amik bekövetkeztek és előtte nem voltak jelen. Nézzük sorban! Rengeteget gondolok a családomra. Ez már egy olyan áldásos hozadéka az eltelt időszaknak, amiért mindig hálás leszek. Többet beszélek a szüleimmel, a testvéreimmel. Húsvétkor összehoztunk egy videokonferenciát az összes unokatestvérrel, amihez hasonló találkozót utoljára a nagyszüleim tudtak csak megszervezni, amikor még éltek. Hatalmas élmény volt mindenkit látni és hallani. A következő pozitívum, hogy mindennap főzünk magunkra, olyan alapanyagokból, amiket mi választunk. Kezd beállni a rendszeres edzésem. Heti 4-5 alkalommal olvasok valamilyen könyvet, nemcsak hírportálokat. Szorosabb és mélyebb a kapcsolatom a feleségemmel, mint valaha. A barátainkkal tudunk minden ellenére beszélgetni és együtt megélni ezeket a kialakult új szituációkat. Olyan teendőket pipálok ki a tennivalók listájáról, amik évek óta várnak arra, hogy legalább csak ránézzek (pl. rendrakás a külső merevlemezen). Sorolhatnám még…

Hogy mi a teendőnk most? Talán, hogy lelassuljunk. Felhívjuk a nagymamát és hagyjuk beszélni, akár egy órát arról, milyen volt számára a világháború idején felnőni. Van alkalmunk megbeszélni mindent a családunkkal és közös megoldásokat találni. A nehézségben összezárni és nem egymás nyakának ugrani, vagy csak egy kis ideig egymás nyakának ugrani, de aztán kibékülni. Továbbá tudjátok mi nem zavarja most az életünket? Hogy nincs miért irigykedünk, hogy épp ki nyaral a Bahamákon és milyen méregdrága fürdőruhában fotózza magát az új Iphone-t szorongatva. Úgy látszik lassan kikristályosodnak az igazán fontos dolgok az életünkben. Ezért az időszakért hálás lesz a lelkünk még nagyon sokáig. Amikor pedig újranyílnak az utcák, talán majd megpróbálhatunk ezen időszak tanulságait megjegyezni két hét múlva is.

Jonatán

Jonatán

Hozzászólnál? Itt az alkalom!
Share on facebook

hallgass minket.

Elindult a REVISE podcast csatornája.

Beszélgetések a digitális kor kihívásairól, a generációk tükrében.

Kéthetente új résszel jelentkezünk! Addig is, hallgasd meg legutóbbi adásunk. Kattints a fenti ikonok egyikére!

legújabb bejegyzések.

csatlakozz közösségünkhöz.