Byron “Reckful” Bernstein többféle mentális betegséggel is küzdött és a halála előtti történésekből erős a gyanú, hogy sajátkezűleg vetett véget életének. Többször nyilatkozott a sikeres internetes személyiség, hogy depressziós hullámai vannak illetve harcol a bipoláris személyiségzavarral is. Mindezt interjúkban és saját játékközvetítéseiben is sokszor kinyilatkoztatta. Az Index így foglalta össze a halála előtti időszak eseményeit:
“A streamer a halála előtti órákban komoly hullámvölgybe került, ami egyebek mellett abban csúcsosodott ki, hogy Twitteren megkérte volt barátnője kezét, pedig fél éve nem találkoztak egymással. A poszt alatt aztán kiemelte, hogy nem szeretné, ha bárki nyomasztaná a nőt ezzel, és hozzátette, hogy jelenleg teljesen meg van bomolva az elméje. Ezt később két másik posztban is megerősítette, és azt írta, hogy ARRA KÉR MINDENKIT, HOGY LEGYEN TISZTÁBAN AZZAL, HOGY EBBEN A HELYZETBEN AZ EMBER NEM URA A SAJÁT TETTEINEK.”
Majd segítenek a követőim
Amikor iskolákban adunk elő a digitális lábnyomról és az internetes platformok tudatos használatáról, akkor különösen felhívjuk a figyelmet a fiataloknál, hogy húzzanak határvonalat az online tér és az offline életük között. Míg az online tér egy zabolázatlan vadnyugat egyelőre, ahová ha kiteszel valamit az valószínű örökre ott marad és nincs kontrollod afelett, hogy ki láthatja, addig egy szemtől szemben történő kommunikációnál ez nem fordulhat elő. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rosszat tett azzal, hogy együttérzésre szólította fel olvasóit. Sokkal inkább a platform sajátossága és az emberi gyarlóság, aminek kitette magát. Nem tudjuk hogy alakult volna a történet, ha egy szakembert keres meg telefonon ugyanezekkel a mondatokkal. Észrevehető az a trend is, ahogy a fiatalokkal könnyeikkel küszködve készítenek videókat TikTok-ra, egy szakítás vagy más számukra tragikus esemény után. Bár nagy népszerűségnek örvendenek ezek a típusú videók, a kommenteket olvasnak erősen két pólus jelenik meg. Az egyik oldalon felsorakoznak a vigasztalók és empátia eszközeit jól használók serege, akik valóban hasznosak a feltöltő mentális egészségére és valószínű ezekért a hozzászólásokért posztolta a videó készítője. A másik oldal képviselői pedig a cyberbullying mintapéldányai, akik mindig ott rugnak a földön fekvőben, ahol a legjobban fáj.
„Inkább essünk az ÚR kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!” (BIBLIA)
Az említett hírportál így folytatja:
“Az első posztra rengeteg gyalázkodó hozzászólás érkezett, aminek vélhetően elég nagy szerepe volt abban, hogy Reckful mentálisan még kiszolgáltatottabbá vált. Az eset ebből a szempontból nagyban hasonlít Desmond Daniel Amofah, más néven Etika tavalyi öngyilkosságára, ahol ugyancsak nagy szerepet játszott az, hogy a népszerű streamer rajongói vicces performansznak vették a férfi egyértelmű segítségkéréseit.”
Ha videojátékos képpel szeretnénk élni, akkor ez nagyjából úgy néz ki, mintha egy hatalmas virtuális csata közepén a játékos karaktere kiállna mindenki elé, az összes pajzsát a földre dobná és fegyvereit is letenné, a többi játékos kezébe adva, hogy ezt a kört mikor és hogyan fejezze be hősünk. Ilyenkor mindig az ellenfél győz, mert akik mellette állnának két dolgot kell tenniük, bajnokunkat és saját magukat is meg kell védeni az egyre gyakoribb és vadabb támadásoktól.
Pont ugyanez követhető a kommentekben egy ilyen videó alatt. Aki empátiával áll a látottakhoz egy kis idő után ő is a gyengék és szánalmasak táborába kerül a csúfolódók szemében, amit nem restek kinyilvánítani. Ezeknek a hozzászólásoknak semmilyen határt nem szab egyelőre egyik közösségi média platform sem. Természetesen lehet tiltani a tartalom készítője által a kommentek megjelenítését és általában törölni is egyes kommenteket. Az első esettel az a probléma, hogy ha az összes kommentet letiltja, akkor a támogató szavak sem jutnak hozzá, míg a második eshetőségnél előtte elolvassa az adott hozzászólást, így az már kifejti káros mentális hatásait az olvasón.
Közösségi média → Lelkisegély szolgálat
Az egyik legnagyobb csapda a közösségi média használatában pont ott rejlik, aminek a javítására megalkották. A kapcsolatokban. Nem vettük észre és a folyamatos elérhetőséggel hatalmas támadási felületet is képeztünk, mindezt úgy, hogy szinte lehetetlen megmondani, hogy egyes ismerőseink, mikor állnak mellénk és mikor taposnak el a szavaikkal. Mindenkit visszajelölünk, mert a törődést szomjazzuk, de ezzel hatalmat adott olyan személyeknek, akikkel a valóságban, lehet hogy egy percre nem állnánk le beszélgetni. Ezt az sem segíti, hogy az egyes történésekre és az azt követő reakció közötti idő a másodpercekben mérhető, így a legtöbb kommentelő nem gondolja át mit küld el, szinte csak az indulat mondja tollba a gondolatokat. Egyre inkább világossá válhat számunkra, hogy közösségi média több lelki sérültet teremtett mint amennyi kapcsolatot állított helyre, megszüntetve a távolságot. Mit tehetünk azonban, hogy mégse faragja le az önbecsülésünket, ha felmegyünk az Instagram vagy TikTok felületeire? Legjobb természetesen ha elkerüljük azokat, de ha ezt nem tehetjük, akkor pedig újradefiniáljuk a saját értékünket és nem engedjük, hogy a látottak határozzák meg azt.
Erős határokat kell húzzunk, mi az amit beengedünk és hagyjuk, hogy befolyást gyakoroljanak a kedély állapotunkra, és mi az, amit könyörtelenül kiszűrünk és az esélyét sem adjuk meg, hogy a szemünk elé kerüljön. Ha pedig nehézségekkel küzdünk semmiképp ne a nagy nyilvánosságnak teregessük ki, mert nem leszünk gazdagabbak egy feljavított lelki állapottal, ez szinte garantálható. Ha valóban úgy érezzük segítségre van szükségünk, mindenképp szakembert vagy erre szakosodott szervezetek érdemes felkeresni. Azonban senki nem fog helyettünk védőkorlátokat felhúzni a saját mentális egészségünk megőrzésére, sőt az esetek többségében, “hála” a közösségi média adottságainak éppen az ellenkezője valósul meg. Tisztában kell lennünk a saját értékeinkkel és ne hagyjuk, hogy azt a környezetünk határozza meg, mert ma könnyebben írhatja át bárki az önmagunkról alkotott képünket, mint eddig bármikor.
