Mielőtt a témát részletesebben is boncolgatnánk, gyorsan leszögezném, hogy ez a bejegyzés nem politikai, sokkal inkább a digitális létezés oldaláról igyekszik megvizsgálni az eseményeket. Az amerikai belpolitika valószínűleg történelmi eseményként fogja pozicionálni Trump kitiltását, de vajon politikai vagy ideológiai cenzúrát kell-e kiáltanunk a Twitter, Facebook és társai részéről? Nekünk, akik nem vagyunk közvetlenül a téma kereszttüzében, talán könnyebb távolról értékelni az eseményeket.
Aki nem követi az amerikai belpolitikát, azt valószínűleg már csak a szalagcímek és híradó bejátszások hökkentették meg. A Twitter, a Facebook, a Google és az Amazon is lehúzta a rolót Donald Trump előtt. Az eddig példátlan fellépés indoka minden esetben az, hogy a posztjait, megszólalásait sokan erőszakra buzdításként értékelték, továbbá az eddigi megszólalásai számlájára írják, hogy tömegesen megrohanták hívei a Capitolium épületét.
Azt már évek óta tudjuk, hogy a közösségi média hírfogyasztás szempontjából folyamatosan teret nyer magának. Ma már az emberek több mint 1/3-a elsődleges hírforrásként kezeli ezeket a felületeket. Ugyanakkor ezen platformok sajátossága, hogy az algoritmus folyamatosan az érdeklődési körünket kiszolgáló tartalmakat kínál azért, hogy felhasználóként minél több időt töltsünk el előtte. Amikor már ez sem tudja teljes mértékben lekötni a figyelmünket, elkezd kicsit egyre radikálisabb ajánlatokat is felajánlani az adott témakörben. Ez igaz akkor, ha csak autós híreket fogyasztunk, de akkor is, mikor politikáról van szó. Így a közösségi média globálisan segít abban, hogy radikalizálódjon a politikai nézete a felhasználóknak.
Hírfogyasztóként a legfontosabb emberi érték a kritikai gondolkodás. Bár annak a látszatát érzékeljük, hogy nagyon széleskörűen informálódunk, valójában sokszor ennek az ellenkezője zajlik a már fent említett algoritmusi sajátosság miatt. Ezt a jelenséget a „fake-news” térhódításával vagy az óriási összeesküvés elméletek elterjedésével is leírhatnánk.
Az utóbbi években mindez olyan mértéket öltött, hogy a Facebook már több körben igyekezett ezektől megtisztítani a felületeit. A Twitter pedig egyes bejegyzéseknél feltünteti, hogy valószínűleg valótlan tartalomról van szó. A Google a keresési találatoknál kezdte el jelezni, hogy vigyázat, az oldal valótlanságot állíthat. Néhány tényről, egzakt számról könnyű eldönteni, hogy az hiteles információ-e, de mikor politikai és ideológiai viták színterén kell helytállnunk, bizony komoly dilemmákkal szembesülünk.
Mi vezetett az időszakos és teljes kitiltáshoz?
Trump 2016-os beiktatásakor még egy világ kapta fel a fejét, hogy Twitter-fiókját bizony szereti saját maga kezelni. (A legtöbb politikusnak külön stáb vezeti a hivatalos kommunikációját az online térben.) Azóta számtalan támadás érte a kommunikációs stílusa és a tények ferdítése vagy meghamisítása miatt is. Miközben már a győzelméhez vezető út sikerét is a Facebooknak tulajdonították, a világon elsők közt kapta bejegyzéseire a figyelmezető jelzéseket. Sőt előfordult az is, hogy a Twitter időszakosan lekapcsolta a fiókját.
Az ideológiák vagy az erőszakosság elleni harc
Vállalati oldalon komoly kérdés, hogy mik azok a társadalmi témák, amiket felkarolnak, illetve van-e szükség arra, hogy egy cég bármiben is állást foglaljon. Izgalmas kérdés ez, amiben néhány nagyszerű példa is áll előttünk. Gondoljunk csak a Dove reklámokra, azok társadalmi szerepvállaló hatására. Vagy akár világszerte azokra a kisebb és nagyobb vállalatokra, akik pl. pride zászlót tűznek ki a falukra. Vajon ezek társadalmi, ideológiai vagy politikai állásfoglalást jelentenek? A fogyasztó elvárja-e, hogy társadalmi értékek mellett álljon ki? Egyáltalán milyen befolyást engedünk magánemberként a saját világképünk kialakítása során a különböző brandeknek?
Ez utóbbi kezd kulcskérdéssé válni, hiszen olyan platformokon, mint az Instagram, ahol a hashtagek több mint 60%-a kereskedelmi célzatú vagy ahhoz köthető, máris közvetlenül érintettek vagyunk. De gondoljunk csak a társadalmunkat meghatározó három tőketípusra: gazdasági, politikai és kapcsolati tőkékre. Ezek egymásra gyakorolt hatása azt eredményezi, hogy egyik vagy másik tőketípust szeretnénk átkonvertálni. Ott van a politikai, ahol gyakran fellelhető az igény (lássuk be, néha a megvalósulás is), hogy a politikai tőkét gazdaságira igyekezzen váltani a hatalom gyakorlója. De gyakran a gazdasági szereplők lobbiznak egy-egy téma kapcsán a politikusoknál.
Mindezzel felvértezve, gondoljunk arra a Facebookra, akiknél a Trump-adminisztráció is dollármilliókat költött csak a hirdetésekre, s közben folyamatosan bírálta ugyanennek a techcégnek a hatalmát és befolyását.
Emlékezzünk a BLM- black lives matter mozgalomra, ahol rengeteg online platform segítette a mozgalmat. Ahol bejegyzések és események hívták életre a tüntetéssorozatokat. Ahol békés és erőszakba torkolló események egyaránt követték egymást. Ahol még Tim Cook, az Apple ügyvezetője is a tüntetők pártjára állt, akinek boltjait szétverték, több alkalmazottja pedig sérülést is szenvedett.
Az én házam az én szabályom
Az erőszak minden formája elítélendő. Ebben társadalmi konszenzus van. Nyilván néhány szélsőséges ember ezt nem veszi magától értendőnek. Vajon ki a felelős ilyenkor? Kinek áll hatalmában eldönteni az ok-okozati összefüggéseket? Jelen esetben pl. azt, hogy mennyiben felelős Trump a Capitolium lerohanásáért. Ha ezt bíróság vizsgálná, hosszú évekig elhúzódó tárgyalás lenne belőle.
Lehetséges, hogy a szólásszabadság jegyében bármit mondhatok, amíg én személyesen nem teszek semmi törvénybe ütközőt? Mikor és ki mondhatja meg, hogy elég? Ha Trumpnál elég volt, miért csak most kapcsolták le? Ha a BLM mozgalomnak voltak erőszakos cselekedetei, ott miért nem kapcsolták le a szervezőket, vagy csak akik erre bátorítottak? Vagy a csak a ciklusa végén lévő elnöknél merték ezt meglépni? Vajon ideológiai cenzúra zajlott úgy, mint Kínában? Ezután a moderátorok jóindulatára van bízva, hogy mi marad és mi nem? A Trump támogatói közt végigsöprő több tízezres letiltás, ami ezután következett, eddig miért nem lépték meg, ha a szabályok tiszták és egyértelműek?
Sokak lesokkolódtak, mikor az Egyesült Államok korábbi kibervédelmért és a belbiztonságért felelős szakembere Chris Krebs elmondta, hogy az Alkotmány csak az állami cenzúrát tiltja. „Az Alkotmány első kiegészítése nem vonatkozik a magáncégekre. Ez nem így működik.” -nyilatkozta. Mondhatnánk azt is, ha az én udvaromban játszol, én hozom a szabályokat.
2021-ben pedig mindez nyilvánvalóvá is vált. 12 év után a Twitter végleg kitiltotta az elnököt, akinek 89 millió követője volt a közösségi oldalon. Majd a Facebook minimum az új elnök beiktatásáig kapcsolta le a hozzáférést. Ezután sorra a kisebb cégek: Twitch, Snapchat, Reddit, Shopify és TikTok alkalmazások is letiltották Trumpot. Mindezek után a Parler nevű közösségi alkalmazást a szervereik ellehetetlenítésével az Amazon és a Google állította le. Az ok mindenhol ugyanaz: azt vélik, hogy erőszakra buzdíthatja majd követőit.
Természetesen Trump kommunikációja kapcsán meg kell jegyezni, hogy ezek a személyes megjelenési formáit jelentik. A hivatalos elnöki mandátumából adódóan sajtótájékoztatókat és hivatalos nyilatkozatokat továbbra is tehet. Hogy ez így is kiütötte a biztosítékot, az csak azért lehet, mert az emberek igenis a közösségi médiát tekintik a hírforrásuknak.
A téma a nemzetközi porondon is nagy visszhangot váltott ki, hiszen még Angela Merkel is védelmébe vette Trumpot, mondván, bárhogy is áll a bál, túlzó, hogy a techcégek ilyen súlyú döntéseket hoznak.
Trump kitiltása kapcsán a közösségi média felületeken nem önmagában vizsgálandó kérdés tehát. Lehetséges, hogy a tényeket megvizsgálva egy bíróság is jogosnak mondaná a retorziót. A kérdés sokkal inkább az, hogy az egyre nagyobb befolyással bíró techóriások, milyen szinten szólhatnak bele a társadalmi folyamatokba? Tisztában vagyunk –e vele, hogy mi, egyszerű felhasználók akár közvélemény-formáló hatalommal ruháztuk fel őket csupán a feléjük irányuló bizalmunk és figyelmünk által.
Merre tovább?
Vajon mindez csak a végtelenül polarizálódó amerikai társadalom lenyomata? Vajon nálunk ez sosem történhet meg? Vajon 2021-ben mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy ahol az adat (és a felhasználó), ott a hatalom? Vajon a techcégeket kezdjük el majd új keretrendszerbe szorítani, vagy azok kezdenek el ideológiai vagy politikai befolyást szerezni saját módszereikkel? Ki, vagy mi biztosítja majd a jövő társadalmának a független gondolkodást? A független bíróságok vagy a moderátorok, akik a cégek irányelveit követve rögtönítélő bíróságként is megjelenhetnek?
A helyzet az, hogy ez csak rajtunk áll. Bármelyik irányba elindulhatunk majd, de mindenképp szükség lesz a kritikai gondolkodásra és a digitális tudatosságra. Indítsunk közösen társadalmi párbeszédet a jövőnkről a digitális térben!
